Bencze Attila 1981. november 17-én született Székelyudvarhelyen. 2007-ben pár egyetemi tanárral és néhány alkotóval megalakította a Neo-transzilvanista Irodalmi Páholyt, amelynek elnöke.
Munkássága:
- 2007-ben megjelent A fogadott fiú című verseskötete
- 2008-ban pedig A lélek-inga-járata címmel újabb könyv került a polcokra
- 2009-ben Az én hazám című könyv társszerzője
- 2011-ben megjelent a Körbetartozás című kötete
- 2012-ben megjelenik verseskötetének angol nyelvű kiadása
Új Világrendek
Megvetve Krisztusi hitet,
bankjaik megölnek lassan.
Az ember, halálig fizet:
s fizetek azért mert mondtam.
Hívők így lesznek bűnösök,
tisztátalanok a tiszták,
s mártírok az erkölcsösök.
Pokol a föld! Fogság!
Lehet ennél vadabb átok?
Ennél rosszabb világ?
Míg büszkén, hívőként állok:
lelkem megtapodják.
Megfojt minket bankjai keze:
nincs mánk és holnapunk.
Ez itt a vég rút kezdete:
élőkként lassan meghalunk.
(Őrültek közt a jogomat
s a törvényt pusztítják ezek.
Bárha áldozom magamat,
ellopnak mindent e kezek.)
Vértestvérekként még összeállnak
A véred lesz majd a verejtéke
testemben munkáló ifjúságnak,
mit az évek bennünk összetépnek
vértestvérekként még összeállnak.
És ezt a folyékony testiséget
megvédi az emberség kor-al(l)ja
a tűztől melyben a bűnök égnek
és lelketlenek közt a legalja.
Vérszerződésünk a függetlenség
és függetlenségünk a szeretet,
s szeretet mögött az ember lelkét
áthatja a teremtő eredet.
És emígy válik vérré az ige,
és kobaltba vésik majd nevedet,
és így érted, hogy mit írtam ide,
és így látnak emberként emberek.
S a végén vérem lesz verejtéke
testedből sarjadó ifjúságnak,
s mit az évek bennünk összetéptek
vértestvérekként még összeállnak.